Van ez a különleges képességem, hogy mindenben meglátom a jót. Nem mondom, hogy rossz dolgok nem léteznek, csak én mindig a jóra fókuszálok. Azt VÁLASZTOM, hogy pozitívan állok mindenhez.

Mert így könnyebb? Nem. Negatívnak lenni sokkal egyszerűbb... és népszerűbb! Sokkal többen tudnak azonosulni vele, és ezáltal kapcsolódni egymáshoz. A panaszkodás és problémázás nem igényel nagy erőfeszítést. Belőlem viszont az optimizmus jön ösztönösen, ez tölt el jó érzéssel, ez emeli meg a rezgésemet, és ez húz ki a bajból is! Mellesleg, egy jó játék.

Mindenkivel megesik olyasmi, amire nem vágyik. De ha már megtörtént, miért ne kereshetném meg a jó oldalát? "Pozitív" alatt én azt értem, ami valami pluszt ad: ami örömet okoz, ami előrevisz, aminek hatására fejlődhetek, vagy ami taníthat nekem valamit, mondjuk elengedni...

Szerintem eleve nincs olyan, hogy valami tisztán "jó" vagy "rossz". Minden megközelítés kérdése. Attól függően címkézek valamit ilyennek vagy olyannak, ahogy azt éppen, egy konkrét pillanatban és helyzetben megítélem. Tipikus példa, hogy télen egyetlen kósza napsugárnak is örülni tudok, míg 40 fokos melegben, tűző napon mindent megadnék egy kis árnyékért vagy szellőért. Tehát, nem mondhatom egyértelműen azt, hogy a hideg rossz, a meleg pedig jó.

De választhatom azt, hogy mindenből kihozom a legjobbat! Nyáron napozok, barnulok, a hűsítő vízben fürdök, megmutatom a szépen kidolgozott testem, télen pedig mehetek síelni, szánkózni, építhetek hóembert, hordhatom a menő sapimat vagy csizmámat... És ha nagyon elvetemült vagyok, még akár örülhetek is neki, hogy olyan országban élek, ahol egynél több évszak van, mert így több mindent megtapasztalhatok!

Velem csak kellemes dolgok történnek? Nem. A pozitív szemlélet sem pusztán jó érzéssel tölt el. Szenvedek is tőle, mert a legtöbb ember elutasítja az effajta gondolkodást, és ezzel együtt engem is. Eddigi életem során nem sűrűn éreztették velem, hogy ez olyasmi, amit fejlesztenem, vagy bátran alkalmaznom kéne. Inkább igyekeznek elnyomni bennem, vagy szimplán naivnak tartanak emiatt. Érdekes, mennyi embert frusztrál az, hogy mindenben a jót látom, mintha arra emlékeztetném őket, ami lehetne, de nincs. Egy alternatív valóságot mutatok, amiben ők nem mernek hinni.

Számtalanszor előfordult, hogy olyan ember mellé, olyan helyre sodort az élet, ahol én megláttam a jót a másikban, a közös kapcsolat/munka lehetőségében, vagy csak általában az életben. A másik mégsem így látta, vagy nem értékelte, nem becsülte az optimizmusom (engem), esetleg cikiztek, bántottak is érte. Megtanultam, hogy ha valahol, valamiben nem lelem örömömet, akkor onnan távoznom kell. Ilyen esetekben nem a helyzet, hanem annak elengedése lehet építő jellegű. Persze volt, hogy a végsőkig kitartottam az elképzeléseim mellett, és sajnos csalódtam.

Akkor miért éri meg? Mert végül mindig egy jobb helyen kötöttem ki, olyan emberek mellett, akik értékelik azt, amilyen vagyok, nem pedig idegesíti őket. Olyan emberek, aki nagyon hálásak azért, mert látom őket, mindazt, ami bennük rejlik, az optimizmusommal tartom bennük is a lelket, és ezt becsülik. Na, ők az én barátaim, testvéreim, igaz társaim az életben! Azt pedig egyre inkább érzem, hogy kivel nem érdemes semmilyen kapcsolatot kialakítanom, vagy fenntartanom, tehát egy tapasztalat sem vész kárba...

A csalódásokon keresztülmenni mindig nagyon nehéz és fájdalmas élmény, de a pozitív hozzáállás húz ki belőlük! A legsötétebb pillanataimban is tudom, hogy minden okkal történik, azért, hogy később nekem jó legyen! Hiszem, hogy mindig valamit mutat, tanít nekem a helyzet, amiben vagyok, és ha észreveszem az üzenetet, megértem, hogy mit nem csinálok jól, vagyis min kell változtatnom, megtanulom a leckét és átültetem a gyakorlatba (ami többnyire egy következő éles szituációban próbára lesz téve), akkor máris volt értelme!

Az éremnek mindig két oldala van.

Természetesen, lehet panaszkodni, kibeszélni másokat, mindenben a rosszat látni... De így sok jóról lemarad az ember. Arról nem is beszélve, hogy aki eleve mindig a rosszra számít, az szinte mindig azt is fogja kapni, mert arra fókuszál. Aki pedig a jóra számít - nos, az is fog az élet sötétebb oldalával találkozni, de - mindig ki fogja belőle hozni a legjobbat, mert ő meg arra van kalibrálva! Innentől kezdve, mindenki eldöntheti magának, hogy mit szeretne megtapasztalni.

Én maradok mindennek a jó oldalánál. :)