Az utóbbi időben lelki válságba kerültem. 

Ez már nem csupán egy megoldandó probléma, egy elengedésre váró teher, egy lehúzó energia, egy legyőzendő akadály... Ez mind egyszerre! Iszonyú kellemetlen állapot. Rám hatalmasodik, és érzem, hogy elnyom. Ezen már nem tudok olyan könnyedén felülemelkedni.

Elértem a mélypontot.

Azt a pontot, ahonnan egy adott irányba már nincs tovább. Valaminek változnia kell.

Hogyan érzem magam? Vannak testi tüneteim? Milyenek? Milyen szituációban, kinek a jelenlétében erősödik fel bennem a rossz érzés? Mi lehet az oka, hogy ebben a helyzetben találtam magam? És hogyan jöhetnék ki belőle? Mi az, ami egyértelműen nem működik számomra?...

Önmagammal őszintének lenni, ez a legfontosabb.

Erőtlen, enervált, demotivált vagyok, befeszülök valaminek/valakinek a gondolatától is, remegek, fáj a gyomrom, szédülök, az életem egyéb területein sem tudok jól teljesíteni, nem tudom élvezni az élet adta örömöket, gyakran sírok, kínlódok, agyalok, bűntudatom van, hogy ilyen szituba kerültem...stb.

Számomra ez maga a tragédia.

Az ilyen szintű lelki állapotot nem tudom és nem is kell megtanulnom elviselni! Ez mind EGYÉRTELMŰ jele annak, hogy valami nagyon nincs rendjén, ez a helyzet tarthatatlan! Homokba dughatom a fejem, ideig-óráig halaszthatom a cselekvést, de a tapasztalat azt mutatja, hogy annál gyötrelmesebb lesz. Bele kell állnom. Döntenem kell, még ha ijesztő is a gondolat.

Önmagamat választom, vagy a szenvedést?

Túl sokáig áldoztam fel magam. Főleg az életem elején, mikor sok megpróbáltatás ért és nem tudtam megvédeni magam, mert gyenge voltam. Ahogy tudatosodtam, megfogadtam, hogy többé senkinek nem engedem, hogy elnyomjon! Úgy harcoltam a világ ellen, hogy védekeztem. Bezárkóztam, hogy senki se bánthasson. De ez sem bizonyult tartósan jó megoldásnak. Fárasztó dolog állandóan küzdeni...

Belefáradtam.

Az elmúlt évek alatt sokat fejlődtem, nyíltam, megtaláltam a helyem, a lelki békém. De még nem minden életterületen. Még van, amelyikkel dolgom van, erre mutat rá a mostani krízis. Hol rendelem még alá magam mások akaratának, hangulatának, véleményének? Hol nem választom még mindig saját Magamat? Nem lehetne, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon? Nem lehetne, hogy úgy éljem az életem, hogy nekem is jó legyen, de a körülöttem lévők is elégedettek, boldogok legyenek? Nem lehetne, hogy egyszerre mindannyian győzzünk?!

Én mit tehetek az ügy érdekében?

Sok a bizonytalan tényező a világban, és nincs mindenre hatásom. De egy dolgon biztosan változtatni tudok: a hozzáállásomon. Ezt a vesztes-győztes elméletet kell felülírnom a fejemben azzal, hogy létezik olyan megoldás, amelyben én is, és mások is nyerhetünk! Persze, ez nem feltétlenül kivitelezhető az éppen aktuális helyzetemben, ezért először ezt kell megvizsgálnom. Mit jelent nekem, és mit jelent másoknak a győzelem? Mitől érezzük jól vagy rosszul magunkat? (Ez teljesen relatív, valaki pl. attól érzi jól magát, ha panaszkodhat, hogy neki milyen rossz...) Amennyiben a másik "örömének" következménye, hogy én gyötrelmesen érzem magam, akkor nincs miről beszélni. Onnan távoznom kell.

Akkor is, ha a másik ezzel nem ért egyet. 

Majd talál mást, aki élvezi a társaságát! Hosszú távon mindenkinek jobb, ha nem húzzuk egymás idejét. Semmilyen kapcsolat nem lehet boldog és gyümölcsöző, ahol az egyik, vagy akár minden érintett feláldoz valamit önmagából! Ha valahol, akkor a párkapcsolatok terén már megtanultam, hogy ha felismerem, és ki merem fejezni az igényeimet, akkor igenis van olyan partner, akinek ez nemcsak, hogy megfelel, de ezeket a dolgokat kifejezetten igényli, szereti és értékeli Bennem! HITTEM abban, hogy ez a "win-win" felállás lehetséges, és EZÉRT meg tudtam valósítani!

Így érdemes megközelítenem minden olyan szeletét az életemnek, ami még nem örömteli.

Rajta vagyok... :)

Legutóbbi bejegyzéseim