A kívülről érkező akadályokra most már megoldandó
helyzetként tekintek, egy lehetőségként, hogy megálljak és átgondoljam a
dolgokat, esetleg újratervezzek, ha szükséges. Nem mindig kellemes szembesülnöm
velük, de ha felül tudok emelkedni a kezdeti frusztráción, dühön,
kétségbeesésen, akkor kitisztult fejjel fókuszálhatok arra, hogyan tovább. Mert
mindig van tovább! Egy balesetet pl. mindig intő jelnek veszek. Megállok, és magamra,
a gondolataimra, az érzéseimre figyelek. Mit csinálok, mire gondolok, hova tartok
épp? Tényleg ebbe az irányba akarok menni? Milyen szándék vezérel az utamon?
Elkezdem boncolgatni magamban a témát, míg választ nem kapok a kérdéseimre.
Az, ahogyan gondolkodom, amit
hiszek a világról, a dolgokról, Önmagamról, nemcsak hogy befolyásolja, de létre
is hozza az életem eseményeit, körülményeit. A pénz nem boldogít, az élet harc,
jobb félni, mint megijedni... Aki így áll hozzá, az ezt fogja tapasztalni!
Személy szerint azt vallom, a pénz egy jó kis eszköz, az élet békés és örömteli,
és nem érdemes olyasmi miatt aggódni, ami még meg sem történt! Igyekszem pozitívan
állni mindenhez, de azért van még min dolgoznom.
A jó kis önkorlátozó mechanizmusok bennem is működnek. Tudom,
hogy a hiedelmeimmel nehezíthetem, könnyíthetem, de akár szabotálhatom is az
utamat. Számomra ez azért nehezebb, mint egy külső akadályt megugrani, mert ezek
a dolgok a tudattalanban rejtőznek, és nehezen megfoghatók. De nem lehetetlen a
felszínre hozni őket! Nekem a legjobban a naplóírás vált be, olyankor jól elbeszélgetek
Magammal. Így sikerült felismernem az egyik dolgot, amivel blokkolom a céljaim
megvalósulását, mégpedig a halogatást. Van egy-két nagy tervem, amit MAJD
véghezviszek. Majd, ha ennyi idős leszek, majd ha jó idő lesz, majd ha ez vagy
az a feltétel teljesülni fog. De eljutottam oda, hogy MOST van a MAJD. Most
jött el az idő. Nincs hová halasztgatni a dolgokat, ideje megvalósítani őket!