Március óta 180°-os fordulatot vett az életem. MINDEN megváltozott körülöttem. Részben tudatos lépések voltak ezek, de volt, ahol az Élet és mások is közbeszóltak. Az viszont kizárólag rajtam múlik, hogyan élem meg ezeket.

Igazából egyetlen hét alatt indult be minden. Március 1-én, egy hosszabb betegszabi után visszamentem a munkahelyemre, de már nem vártak szívesen. Közös megegyezéssel elváltak útjaink. Nem tudom, hogy magamtól is felálltam volna-e, talán most még nem. De tény, hogy eleve azért voltam távol, mert fizikailag rosszul lettem attól, hogy be kellett mennem, és kényszerpihenőt írt elő a doki. Akartam-e vagy sem, így alakult, és nem bánom. Visszatért a békességem és a nyugalmam, amióta megszűnt a kapcsolat. Nagyon mérgező volt számomra az a közeg, jobb nekem így. Akkor is, ha válság van, és nem könnyű munkát találni. Az egészségem mindennél fontosabb!

Ugyanezen a napon az albérletünk tulajdonosa eladta a lakást. Délután volt nálunk az átvétel, de mi még maradtunk egy ideig az új tulajjal. Csak addig, míg az előző nem talál egy másik lakást. Vele ugyanis nagyon jó a viszonyunk, és megegyeztünk még hirdetés feladása előtt, hogy megyünk vele tovább, egy nagyobb albiba. Ám mikor megtaláltuk az ideális otthont, a korlátozások és a mostani helyzet miatt, az átírást és egyéb ügyeket még a szokásosnál is nehezebben és lassabban lehetett intézni, így a tulajunk mondta, hogy lehet, hogy ebből májusig nem lesz semmi. Én bíztam benne, hogy minden jól alakul, és elfogadtam, hogy akkor költözünk, amikor tudunk. Végül, április elején átcuccoltunk az új kéróba. Bár a felújítás egy része ránk maradt, és sok mindent kell csinálni a mai napig, örülünk, hogy sikerült megtalálni azt a helyet, ahol új életet kezdhetünk! :)

Március 4-én, csütörtökön műtötték a Kiskutyánkat. Január óta baj volt a szemével, jártunk dokihoz, meggyógyult, aztán megint visszatért a probléma. Végül elvittük egy szemspecialistához, aki a műtétet javasolta. Úgymond rutineljárás, de azért mégis csak egy műtét, és altatásban végzik. Annak mindig van kockázata. Borzasztó volt a várakozás előtte, és izgultam, amíg bent volt, de tudtam, hogy minden rendben lesz. Így volt. A felépülés hosszúra nyúlt, kb. egy hónapig gallér, minden nap 5 féle szemcsepp, 3 féle tabletta, hetente-kéthetente kontroll. Egy kisebb vagyonba, rengeteg odafigyelésbe és türelembe került, de megérte. És bár továbbra is kezelni kell az alapproblémáját (allergia), hála az égnek, most szuperül van a Kiskutyánk!!!

Szintén ezen a napon jelentették be a korlátozások szigorítását, amely közvetlenül minket is érintett, nevezetesen a párom szalonját be kellett zárni. Nekem nincs munkám, és őt sem hagyják dolgozni... Akár kétségbe is eshettünk volna, de szerencsére, nem ilyen fából faragtak minket! A párom alaposan utánajárt, és kiderítette, hogy bár a szalonban nem tud dolgozni, de háznál igen, és élt is ezzel a lehetőséggel. Imádom, hogy ilyen gyakorlatias, és ahelyett, hogy siránkozna, utánamegy a dolgoknak, és csinálja, amit lehet! Nemcsak, mint Férfit, mint embert is nagyra tartom és tisztelem, főleg ebben az "inkább-nem-is-titulálom-milyen" helyzetben, amiért helyt áll nap, mint nap!

Természetesen én is új tevékenység után néztem, de munkahelyváltáskor (és bármilyen változó élethelyzetben) mindig fontos szempont nálam, hogy ami az előző helyen nem tetszett, arra legközelebb tudjak nemet mondani! Magyarul, válogatok. Megtehetem? Igen. Válság ide vagy oda, nem kell akármit elvállalnom. Van választásom! Ez az, amim MINDIG van! Ebben van az erőm, és mindenkinek az ereje a saját életében: hogy milyen döntéseket hozunk. Mert ez formálja, teremti a megéléseinket. Ez az, ahol nem mutogathatunk másra, nem háríthatunk kifelé! Itt van a saját felelősségvállalásunk az Életünk felett! És ugyanígy, ha rosszul döntünk, nem hibáztathatunk senki mást, csak magunkat. Szóval kerestem, vártam a megfelelő lehetőséget. Mindenképpen valami teljesen ÚJ irányba gondolkodtam. Idő közben jött is egy új "projekt", de erre majd később visszatérek...

Egyetlen hét alatt az életem minden területén elindult valami változás, és az elmúlt 1,5 hónapban szinte minden átalakult. Nem mindig volt könnyű, derűs és kellemes, de mindvégig egy mondat visszhangzott a fejemben:

"Minden rendben lesz."

És ez valahogy megnyugtatott. A legnagyobb káosz közepén is elhittem, hogy minden jól fog alakulni, és így is lett! Az, ahol most vagyok sokkal jobb, mint ahol 2 hónapja voltam, de ehhez keresztül kellett mennem kellemetlen, bizonytalan dolgokon is. Változásokon. De erről szól az élet, nem? A haladásról, a fejlődésről. Arról, hogy ha felismerem, hogy egy helyzet már nem tesz boldoggá, akkor merek kilépni belőle és egy új, jobb irányba elindulni! Ha nem változtatok, az is benne van a pakliban, hogy az Élet hozza úgy, hogy kénytelen legyek. Ezt az egónk általában nem csípi, szeretjük azt hinni, hogy mindent mi irányíthatunk, de ez nem így van. EGYETLEN dolgot irányítunk mi: a saját hozzáállásunkat a körülöttünk lévő Világhoz és eseményekhez! Történjék bármi, ÉN DÖNTÖM EL, hogy belesüppedek a negativitásba, vagy erőt veszek magamon, és megkeresem, hogyan hozhatom ki a helyzetből a legjobbat!