Van a jó stressz és a rossz stressz. Számomra az a jó, ami valamilyen pozitív hatást vált ki belőlem, amitől érzem, hogy lüktet bennem az élet.
15 évesen ültem először hullámvasúton - de nem itthon, hanem Németországban, ami akkor volt Európa legnagyobb fából készült példánya - és imádtam! Egy napot töltöttünk ebben a vidámparkban, és kipróbáltam a legvadabb hullámvasutakat és a szabadesést is, ami egy óriási torony volt, kb. 1 perces zuhanási idővel. Ott szerettem bele az adrenalinba, és azóta is vonzanak az extrém élmények. Imádok repülni, motorozni, voltam már siklóernyőzni és bármikor jöhet egy kis éles fegyverrel célba lövés. De a futóversenyek rajt és cél pillanatai is kellő izgalommal töltenek el.
Vannak olyan dolgok, amikről mikor először hallasz, azonnal tudod, érzed, hogy te azt ki akarod próbálni! Nekem ilyen volt a tandemugrás. Már ezer éve a bakancslistámon volt, de valahogy sose jutottam el eddig a pontig. Az elmúlt 5 évben minden Újévkor szerepelt a nagy, megvalósításra váró terveim között, de mindig közbejött valami... mostanáig. Ugyanis tavaly Karácsonyra kaptam egy ajándékkupont a páromtól. Legjobb ajándék ever! :D
Mivel ez az év - mondjuk így - nem a terv szerint alakult, kérdéses volt az ugrásom időpontja. Annyit tudtam, hogy minél előbb szeretném átélni! Annyi minden történt, ami miatt halasztgathattam volna, akár le is mondhattam volna róla, de nem. Megfogadtam, hogy abbahagyom a halogatást, most jött el az álmok megvalósításának ideje! Plusz a legfőbb célom 2021-re az, hogy bármi történik is velem és körülöttem a világban, én jól érzem magam! Úgyhogy belevágtam.
A párom és a Kiskutyám jöttek velem a reptérre. Kellemes tavaszi idő volt, idelent. A csapat nagyon kedves volt, felkészítettek minket az ugrásra, mire figyeljünk, aztán elindult egy repülőgép az első turnussal. Mentek tandemesek és egyedül ugrók is. Ekkor még halál nyugodt voltam. Néztük őket, ahogy felszállnak, majd szép lassan ugrálnak ki és szállingóznak lefele. Amikor mindenki leért, elkezdték összehajtani az ernyőket a következő akcióra, na ekkor már kezdtem izgulni.
Beöltöztem, rám adták a hevedert és vártam, hogy a többiek is elkészüljenek. Fokozatosan nőtt bennem az izgalom. A leendő tandemtársam készített velünk egy röpke interjút is. Nagyon jó fej volt, heccelt engem, teljesen felpörögtem a stílusától! Majd elköszöntem a Drágáimtól és beültem a gépbe. Rajtunk kívül még vagy 5-6 egyéni ugró jött. Én már önmagában a felszállást, repülést is nagyon élveztem, főleg, hogy jó ideje nem élhettem át ilyesmit! Fent is ment a poénkodás, ahogy egyre feljebb emelkedtünk, úgy nőtt a pulzusom is. Kurjongattam, káromkodtam, jött ki belőlem a "feszültség". Mi ültünk a pilóta mellett, egyszer még a gépet is vezettem pár pillanatra! :)
Nagyon szép volt a kilátás, ráláttunk a Velencei-tóra és a Balatonra is. Közben folyton mutatták, milyen magasan járunk. Még félúton sem voltunk, mikor már a felhők felett repültünk. Aztán 4000 méteren kinyitották az ajtót. Kinéztem, és nem hittem a szememnek. Elkezdtek kiugrálni a többiek, mondom, ezek megőrültek! Mi voltunk az utolsók. Korábban mondtam a "társamnak", hogy amikor kiülünk az ajtóba, ne tétovázzon, csak ugorjon. Így tett...
A zuhanás... TE JÓ ÉG!!! Szavakkal meg sem tudom fogalmazni, milyen érzés volt! Elmével felfoghatatlan. Tudatosult bennem, hogy az égből esek lefelé, de nem hittem el! Közben figyeltem a kilégzésre, amire az eligazításnál figyelmeztettek, meg próbáltam nézelődni is. Amikor megkaptam a jelet, kitártam a kezeimet és integettem, mutogattam a kamerába. Egy másik ugró "odarepült" mellénk, vele le is pacsiztunk! A szemem könnyezett, az arcom lefagyott és hullámzott a sebességtől. Nagyon sokáig tartott, kb. 1 percig, és éreztem is közben, hogy már jó ideje csak zuhanunk. De nem féltem, sőt. Ilyen szabadnak még soha nem éreztem magam!!!
Miután kinyílt az ernyő, azért kellett pár másodperc, hogy megérkezzek a testembe. Összeszedtem magam gyorsan, és igazán ekkor élveztem ki a tájat. A tandempárom meg is pörgetett, de az annyira nem jött be. Csomószor üvöltöttem torkom szakadtából, jó volt kiadni magamból MINDENT! Az ernyővel szállingózás is eltartott percekig, jól esett ez a kis levezetés. A landolás sima volt, azért megkönnyebbültem, mikor talajt értünk. Aztán még szusszantam pár pillanatot, ökörködtünk még egy kicsit, és elindultam a hangár fele. A Szerelmeim már előtte vártak rám. :)
A csapat vérprofi és nagyon jó fejek, közvetlenek! A legjobban az tetszett, hogy a sok csipkelődés meg viccelődés egyszerre hozott izgalomba és lazított le. Elejétől a végéig teljesen biztonságban éreztem magam. Miután átöltöztem, még beszélgettünk, majd elköszöntünk. Utána még szédelegtem egy darabig, és a gyomrom sem bírt volna el egy falatot sem. Kellett 1-2 óra, míg igazán "visszatértem".
Aznap még elmentünk a Balcsira korzózni, és ahogy ott
sétálgattam, hihetetlen volt belegondolni, hogy nemrég kiugrottam egy repülőből!
Őrület!!! Ki csinál már ilyet?! A nem normálisok, de komolyan!!! Mindenkinek
csak ajánlani tudom, terápiának is nagyon jó: legyőzni a félelmeket, elengedni
az aggódást, a hétköznapi gondokat, és önbizalom növelésre is kiváló. Büszke
vagyok magamra, hogy ezt be mertem vállalni! Életem legfelszabadítóbb élménye volt,
az tuti! :D
Március óta 180°-os fordulatot vett az életem. MINDEN megváltozott körülöttem. Részben tudatos lépések voltak ezek, de volt, ahol az Élet és mások is közbeszóltak. Az viszont kizárólag rajtam múlik, hogyan élem meg ezeket.
Először is, nem mondom, hogy életem minden területét úgy élem, ahogy szeretném. De sok jó és örömteli dolgot megteremtettem már magamnak tudatosan, így van némi tapasztalatom a témában. Ami pedig a jövőbeli terveimet illeti, szeretem, hogy mindig van miért fejlődni, előre menni, "dolgozni"!
A futás a második kedvenc mozgásformám, de nem volt ez mindig így. Gyerekkoromban sokat sportoltam. Nem azért, mert szerettem volna, hanem mert kellett. Heti többször jártam edzésekre, de versenyeken nem indultam. Annyira nem voltam jó, sem motivált. A futást kifejezetten gyűlöltem, volt, hogy sírva mentem edzeni. A vége az lett, hogy abbahagytam a...