Március óta 180°-os fordulatot vett az életem. MINDEN megváltozott körülöttem. Részben tudatos lépések voltak ezek, de volt, ahol az Élet és mások is közbeszóltak. Az viszont kizárólag rajtam múlik, hogyan élem meg ezeket.

Először is, nem mondom, hogy életem minden területét úgy élem, ahogy szeretném. De sok jó és örömteli dolgot megteremtettem már magamnak tudatosan, így van némi tapasztalatom a témában. Ami pedig a jövőbeli terveimet illeti, szeretem, hogy mindig van miért fejlődni, előre menni, "dolgozni"!

Nőnappal kapcsolatban elgondolkodtam a nők szerepén a világban, és az egyenjogúság témakörén. Én nem szoktam ezt az ünnepet tartani, mert nem értek egyet azzal, hogy egy évben egy nap kiemelten, külön a Nőkről szól. Szerintem minden nap lehet a miénk, és ugyanúgy a férfiaké is! Nem tennék különbséget, egyformán kezelném egyiket vagy másikat. Pont...

Van a jó stressz és a rossz stressz. Számomra az a jó, ami valamilyen pozitív hatást vált ki belőlem, amitől érzem, hogy lüktet bennem az élet.

Nem tudom, pedig már nagy vagyok.

Minden ember vágyik arra, hogy tartozzon valahová. A fiziológiai és biztonsági szükségleteink után ez a következő a Maslow-piramison. Szerencsésnek tartom magam, amiért van egy 2 évvel idősebb nővérem, és vannak csodás unokanővéreim, akikkel szinte együtt nőttem fel, így az én bizalmas, szerető és elfogadó közösségem családon belül megvan.

Van ez a különleges képességem, hogy mindenben meglátom a jót. Nem mondom, hogy rossz dolgok nem léteznek, csak én mindig a jóra fókuszálok. Azt VÁLASZTOM, hogy pozitívan állok mindenhez.

Az utóbbi időben lelki válságba kerültem.

A duális világ illúziója, hogy választanunk kell.

A nyugalom ellentéte a feszültség. Bizonyos szinten mindkettő kell a kiegyensúlyozott élethez, de egészséges arányban. Feszkó mindenki életében van, de eltérő módon éljük meg: van, aki dühöng, és van, aki magába fojtja. Én az utóbbi voltam, mert ezt tanultam meg. Sokáig féltem a saját indulatomat kiereszteni, pedig meg lehet ezt élni építő...

Ha kitűzök magam elé egy célt, és elindulok az úton, előfordul, hogy idő közben akadályokba ütközöm. Ezt felfoghatom úgy is, hogy meg akarnak gátolni, mert lehet, hogy nem is nekem való az a valami, és feladom. Úgy is nézhetem, hogy bármi történjék, én megtalálom a módját, hogy célba érjek. De ha mondjuk, mindig ugyanabban a zsákutcában találom...